Ha kapus, akkor őrült? 1. rész: Rene Higuita

Prieger Zsolt 2012.11.21. 15:39

Többnyire. Vagy csak őrülten ötletes. Akár egy zabolázatlan showman. Vagy egy sportpályáról szalajtott humorista. Kapus-sorozat, első rész.

Előrerohanó kapus, szabadrúgást lövő hálóőr, poéngyáros kapus – mindez a focimédia és a közönség egyik kedvenc visszatérő toposza. Az ősz elején járta be a világot az a felvétel, amelyen a dán Jakob Køhler góllal mentette döntetlenre csapatát az utolsó másodpercekben. Pazar megoldással. A dán harmadosztályban védő labdarúgó a hosszabbítás 92. percében ollózott (!) védhetetlenül az ellenfél hálójába. A másik frissnek mondható kapus-poént szintén a hosszabbításban sütötték el a közelmúltban, amikor a Toulouse hálóőre mentett góljával pontot – szintén a hosszabbításban – a francia bajnokságban a vendég Rennes ellen. Ali Ahamada a 94. percben fejelt a kapuba, imádták érte az emberek.

A lényeg: hiába hallunk nap mint nap kisebb-nagyobb kapus-őrültségekről és mániákról – Király Gábor mackóalsójához való gyermeki ragaszkodásától Victor Valdes pszicho-tekintetéig széles a skála –, ez mind semmi ahhoz képest, hogy a kevésbé konszolidált 80-as és 90-es években milyen elképesztő mozdulatokat engedtek meg maguknak az őrült hálóőrök. Kétségtelenül a legbolondabb az idén 46 éves José René Higuita Zapata kolumbiai válogatott labdarúgó volt, már persze, amikor védett, és nem a hűvösön vagy tárgyalótermekben csücsült. Főnökei, sportvezetői számtalan alkalommal akarták droghasználatra, botrányos viselkedésre vagy éppen terroristákkal és drogbárókkal való haverkodásra hivatkozva eltávolítani a pálya közeléből.

Minden idők legöntörvényűbb hálóőre a kolumbiai Millionarios-ban kezdte pályafutását 1985-ben. Az Atlético Nacional színeiben szerepelt a legtöbb alkalommal és e klubbal sikerült elhódítania a Libertadores-kupát is 1989-ben. Rengeteg gólt szerzett, mégpedig a legtermészetesebb módon. „Miért ne rúghatnék gólt csak azért, mert kapus vagyok?” – mondta mindig, ha különlegesnek akarta bemutatni a sajtó. Igazi közönségkedvenc volt.

A kolumbiai válogatottban 1987-ben mutatkozhatott be. Összesen 68 mérkőzésen szerepelt a nemzeti csapatban és három gólt szerzett. Persze nem mindig jött össze neki a tuti, Legnagyobb égését az 1990-es világbajnokságon követte el a Kamerun elleni nyolcaddöntő hosszabbításában Saját térfelének közepén addig próbált bohóckodva cselezgetni, amíg a kameruni legenda, Roger Milla elvette tőle a labdát, s az üresen maradt kapuba talált. Kamerun 2-1-re nyert, Kolumbia kiesett, Higuita pedig megkapta a magáét a szurkolóktól: kitalálták neki az El Loco becenevet, ami annyit jelent: Az őrült.

Higuita leghíresebb specialitása a skorpiórúgás volt, amit a legtökéletesebben 1995 szeptemberében a Wembley-ben kivitelezett, amikor Redknapp lövését kézen állva hárította a sarkával. Azonban nem csak káprázatos védéseiről és hajmeresztő megoldásairól volt híres. Hírhedtté vált kábítószeres kapcsolatai miatt is, arról nem beszélve, hogy még Maradonánál is nagyobb alakja volt a kokainélvezők klubjának. Jóban volt a medellíni drogbáróval, Pablo Escobarral is és 1993-ban még egy drogkartell által szervezett gyermekrablásba is belekeveredett. Ő kézbesítette az óvadékot, amiért a vád szerint 64 ezer dollárt kapott a még nála is rosszabb rosszfiúktól, amiért el is ítélték. Hét hónapot töltött börtönben, aminek következtében lemaradt az 1994-es világbajnokságról. 2004-ben pedig – a változatosság kedvéért – kokainhasználat miatt bukott le ecuadori csapatánál, úgyhogy kezelhető embernek, vagy éppen kifogástalan sportembernek csak bajosan nevezhetnénk a mi Higuitánkat.

Örökérvényű hülyeségeiről, és csodás megmozdulásairól a következő videók tanúskodnak. Bolond kapusok, folytatás következik!