Az olasz vonal – Nyers István

Prieger Zsolt 2013.01.12. 15:51

Fociberkekben ismert tény, hogy a jövő keddi Inter–Bologna meccset a tragikus sorsú magyar edzőlegenda, Weisz Árpád emlékének szentelik, aki nemcsak a modern olasz labdarúgás szakmai alapjait rakta le, de mindkét csapat sikeres edzője is volt.

Weisz, aki csodás itáliai évek után, szörnyű körülmények között 1944-ben vesztette életét Auschwitzban családjával együtt, nem az egyetlen olyan szakvezető vagy játékos, aki a magyar focitudomány hírét öregbítette Olaszországban. Sorozatunkban neves – sokszor méltatlanul elfeledett – focitudorokra emlékezünk, akiket az olasz kapcsolat tett naggyá.

Örök hontalannak is aposztrofálhatnánk Nyers Istvánt, aki külföldön szerencsét próbáló ózdi magyar bányászcsaládban született a messzi Lotaringiában 1924-ben. A sodródó család aztán pár év múlva újra Magyarországon találta magát, István pedig a Szabadka igazolt játékosa lett. A vészterhes 1944-ben már a Ganzban bűvölte a labdát, a nagyszerű megmozdulásokhoz volt is egy remek csapattársa, úgy hívták: Kubala László. Nyers a kor egyik legnagyobb magyar labdarúgója volt, rövid ideig a Kispestben, majd a legendás, Zsengellér és Szusza nevével fémjelzett Újpestben játszott, innen hívták a válogatottba is.

Érdekes módon csak kétszer szerepelt a nemzeti csapatban, mert a kor szokásainak megfelelően koncepciós ügybe keveredett, a klubtól kirúgták. Lopással vádolták igazságtalanul, magyarán tönkre akarták tenni. Ebből ő nem kért, inkább egy határőr lefizetésével – a kor pletykái szerint „megbundázott egy határőrt egy bundával” – lelépett. Rövid csehszlovák tartózkodás után nem kisebb név csábította Franciaországba, mint a nagy mágus, Helenio Herrera. Pár évet lehúzott Párizsban, ott figyeltek fel rá az Internazionale vezetői, és Olaszországba invitálták. Szintén focipletyka, de az információt később Nyers is megerősítette: két kiló aranyat toltak a szerződés aláírása előtt az orra elé.

Már az első meccsén mesterhármast ért el, első szezonjában 26 gólt vágott, amivel a Serie A gólkirálya lett. Modern felfogásban és célratörő módon játszott, igazi nagy vad volt: öt éven keresztül ő volt a klub gólkirálya, és persze a közönség kedvence.

Az 1954-es világbajnokság előtt felvetődött, hogy visszatérne a magyar válogatottba, a nagy vagány meg is kereste az MLSZ akkori vezetőit, akik egyszerűen kiröhögték az akkor már a nép ellenségének kikiáltott világsztárt, aki így csak olasz kedvenc maradt, testvérével együtt, aki a Lazio kiváló játékosa volt. Külön érdekesség, bár részben városi legenda, hogy a Lazio-szurkolók által gyakran énekelt Avanti ragazzi di Buda kezdetű dal elsősorban a kisebbik Nyers tiszteletére szól a mai napig.

Az idősebb Nyers korának nagy művésze volt, bizonyíték rá az alábbi különleges felvétel, amely nemcsak hősünk Milannak rúgott mesterhármasát örökíti meg, de bizonyítja, hogy valójában az Aranycsapatba is játszi könnyedséggel fért volna be, ha akkoriban kizárólag csak a focitudás számított volna hatásos belépőnek.