A britfoci-mágnes

Prieger Zsolt 2013.02.18. 15:55

Hol van az a krézi srác; Dél-Amerika; Márta... Csupa HS7-rádiós-siker, amelynek tevékeny részese az a Németh Róbert, aki nemcsak a haza egyik legjobb zenei újságírója, hanem nagy focifan is. Aktuális villáminterjúnkban a Heaven Street Seven basszusgitárosát kaptuk el pár kérdés erejéig.

– Amikor korábban kértem tőled, hogy foglald össze egy bővített mondatban, miről beszélgessünk, s mi izgat a leginkább a fociban, egy összeállítással válaszoltál: Kakas – Farkas, Híres, Balog, Csorba – Müller, Birinyi, Rixer – Kiss, Izsó, Várady. Értsem úgy, hogy számodra az etalon még mindig a Vasas hetvenes-nyolcvanas évekbeli csapata? Ezen szocializálódtál? Vagy ők csak a gyermekkori kedvencek?
– Kisgyerekkoromban Törőcsik miatt dózsás voltam, aztán valamikor felsőben, nem emlékszem miért, vasasos lettem. Aztán az úgy is maradt. Etalon talán a hetvenhetes Vasas, a későbbi legfeljebb jó vagy nagyon csapat volt jobb pillanataiban. A mai helyzetet meg hagyjuk.

– Másik mániád az angol foci. Ez a játékstílus, a konvenciók vagy éppen olyan „rocksztárok” miatt van, mint George Best?
– Az angol focinak van egy sajátos hangulata, amire rá lehet kattanni, ezt nyilván mindenki elmondja, aki az angol focit szereti. Az, hogy imádom a brit popzenét, többek közt a Beatlestől Bowie-n át a britpopon keresztül a kétezres évek brit gitárzenekaraiig, nyilván súlyosbító tényező és extramotiváció, meg britfoci-mágnes. Egyébként a Liverpoolért élek-halok. Már voltam is az Anfield Roadon... Igaz, nyáron, de így legalább bemehettünk az öltözőbe és a gyepre is.

– Mit szólsz ahhoz, hogy a legnagyobb élő angol foci-ikon, Beckham újra belendült?
– A napokban kiderült, hogy Beckham a Paris St. Germain játékosa lesz. Nyilván már nem a pénzért játszik, minden bizonnyal imád focizni, de legalábbis nem tud lejönni a fociról.

– Miként látod a brit edzősors két emblematikus alaptoposzát? Gondolok itt a Ferguson által megtestesített, „hosszú távon tervezek és velem is türelmesek a tulajok” attitűdre, vagy éppen az ellenkezőjére, a „kirúgom Di Matteót, idehívom Benitezt gyorsan, és nem számolok a következményekkel” jellegű Abramovics-magatartásra.
– Nem vagyok futball-elemző, de az nyilvánvaló, és nem csak Angliára igaz, hogy a hosszú ideig, akár évtizedekig egy kispadon regnáló edzőlegendák (hogy csak a Pool trénereket említsem: Bob Paisley, Bill Shankly) kora lejárt. Ferguson talán afféle kivétel, az utolsó mohikán. Viszont bírom az angol edzők új generációját.

– Figyelemmel kíséred a magyar válogatott szereplését. Hogy látod az esélyeket? Mit gondolsz a zártkapus mérkőzés körül kialakult anomáliákról?
– Az esélyeinket visszafogottan értékelem. Szalai Ádámnak és Husztinak örülök (az, hogy utóbbi nem játszik a válogatottban, kisebb dráma), de ez még mindig nem az a csapat, amelynek esélye volna a világbajnoki részvételre (ne legyen igazam). Ami a zártkapus meccset illeti: szörnyű, hogy egy ilyen fontos meccset ilyen körülmények közt kell lebonyolítani, de az legalább annyira szörnyű, ami a hazai lelátókon történik már jó ideje.