A kesztyű nélküli kapus

Rodics 2012.11.14. 16:14

Tombácz Róbert a MAFC ellen nem csak hátul állta a sarat, a góllövésből is kivette a részét. Eddig nagy szezont fut az Újszegedi TC az élvonalbeli teremlabdarúgó-bajnokságban. A csongrádiak a mezőnyben egyedüliként veretlenek. Legutóbb, a tízedik fordulóban a MAFC-ot múlták felül 6-1-re, hazai pályán. A mérkőzés egyik kuriózuma az utolsó gól volt, amelyet a kapus, Tombácz Róbert szerzett. A gólszerző hálóőr erről a találatról, az eddigi remeklésükről, valamint a nagypályás futball és a teremlabdarúgás közti különbségekről is mesélt a Rangadó.hu érdeklődésére.

– Olyan sima volt a MAFC elleni meccsük, amennyire a végeredmény mutatja?
– Annak ellenére nem volt könnyű mérkőzés, hogy a tabellán viszonylag szerény helyen áll a MAFC – utalt a fővárosiak sereghajtó pozíciójára Tombácz Róbert. – Az első félidőben meg is szenvedtünk velük, a térfélcsere után Tóth Attila gyönyörű góljával azonban vezetést szereztünk. Onnantól már könnyebb dolgunk volt, hiszen jóval kijjebb jöttek, sőt három-egy után a kapusukat is lehozták, így nagyobb lehetőségünk nyílt kontrázni.

– Azért ne menjünk el szó nélkül a gólja mellett sem...
– A mérkőzés végén történt már, teljesen nem is jött ki a vészkapus, de sikerült labdát szereznünk, és láttam, hogy kínálkozik a lehetőség. Szerencsére a labda egy pattanás után a hálóban kötött ki.

– Szerzett már gólt korábban?
– Az idei bajnokságban ez volt az első találatom, de tavaly háromszor is eredményes voltam. Remélem, még ebben a bajnokságban is tudom növelni a góljaim számát, ha a helyzet úgy hozza.

– Eddig várakozáson felül szerepelnek a bajnokságban. Számítottak erre?
– Nagyon jó közösség a miénk, ennek tulajdonítható ez eddigi menetelésünk. Azonban nem szabad hátradőlnünk. A december vízválasztó lesz számunkra, akkor játszunk a Berettyóújfaluval és a Győrrel is. Ott fog kiderülni, hol is van a mi helyünk a bajnokságban.

– Szeged jó táptalaj a teremlabdarúgáshoz?
– Szegeden nagyon szeretik futballt és a futsalt is az emberek. Kiváló a hangulat a hazai meccseinken, öt-hatszázan buzdítanak minket. A Veszprém elleni meccsünk szombati napra esik majd, akkor pedig ezren is kijöhetnek. Emellett az egyesület hét játékosa, köztük én is nagypályán is játszunk, az NB III-as Mórahalomban, és remek a kapcsolat a két klub között, általában ez a hét játékos egyébként egy sorban is játszik a teremben, példázva ezzel az összeszokottságot.

– Kapusszemszögből mi a különbség a nagypálya és a terem között?
– Szinte teljesen más sportág a kettő. Én ezt akkor tanultam meg, amikor kettőezer-nyolcban Sepsiszentgyörgyön játszottam a román bajnokságban, és akkor csak a futsal volt. Százhetvennyolc centiméteres magasságommal a zöld gyepen csak kevésbé tudok érvényesülni, hiszen azért valljuk be, egy kapus magassága száznyolcvanötnél kezdődik, de a futsalban ez nem számít. Teremben sokkal jobban kell zárni a szöget, fontosak a kicsúszások és a kidobások, kigurítások. Én ezért is védek például kesztyű nélkül, hogy az utóbbiak minél pontosabbak legyenek.